2006-10-30
Köszi
Köszönjük mindazoknak a népeknek, akik ott voltak a pénteki DUST bulin !!! B*szottjól éreztük magunkat mi is, sőt mivel úgy ért véget a koncert, ahogy véget ért, nevezetesen Unplugged/Storytellers feelingben, kitanátuk, hogy még ebben az évben, legkésőbb szilveszterkor csinálunk oda (ha hagyják) még egy koncit, ebben a felfogásban. Vagy ebben a felfogásban is. Mer zúzni muszáj, abba vita nincs. Kálmi
2006-10-27
Na, így már igen
A legigazságtalanabb dolog az életben az, ahogyan végződik.
Úgy értem, az élet kemény.
Rengeteg idődet felemészti. És mit kapsz az egész végén? Halált.
Ez a jutalom?
Szerintem az élet körforgása visszafelé mehetne. Először kellene meghalnod, hogy túl legyél rajta. Aztán elmész egy öregotthonba. Kirúgnak, mert túl egészséges vagy, megkapod a nyugdíjad és amikor elkezdesz dolgozni, első napodon egy aranyórát kapsz ajándékba. 40 éven át dolgozol, amíg elég fiatal nem leszel, hogy élvezd a visszavonulásod. Alkoholizálsz, bulizol és felkészülsz a középiskolára. Általános iskolába mész, gyerekké válsz, játszol, semmi felelősséged, csecsemő leszel, visszamész, az utolsó 9 hónapodat lebegéssel töltöd olyan luxuskörülmények között, mint a központi fűtés, gyógyfürdő vagy szobaszervíz, és végül orgazmusként végzed!
Kálmi
Úgy értem, az élet kemény.
Rengeteg idődet felemészti. És mit kapsz az egész végén? Halált.
Ez a jutalom?
Szerintem az élet körforgása visszafelé mehetne. Először kellene meghalnod, hogy túl legyél rajta. Aztán elmész egy öregotthonba. Kirúgnak, mert túl egészséges vagy, megkapod a nyugdíjad és amikor elkezdesz dolgozni, első napodon egy aranyórát kapsz ajándékba. 40 éven át dolgozol, amíg elég fiatal nem leszel, hogy élvezd a visszavonulásod. Alkoholizálsz, bulizol és felkészülsz a középiskolára. Általános iskolába mész, gyerekké válsz, játszol, semmi felelősséged, csecsemő leszel, visszamész, az utolsó 9 hónapodat lebegéssel töltöd olyan luxuskörülmények között, mint a központi fűtés, gyógyfürdő vagy szobaszervíz, és végül orgazmusként végzed!
Kálmi
2006-10-26
METÁL
$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
$$$$_____$$$$$$$$$$$$$$$_____$$$$
$$$$_____$$$$$$$$$$$$$$$_____$$$$
$$$$_____$$$$$$$$$$$$$$$_____$$$$
$$$$_____$$$$$$$$$$$$$$$_____$$$$
$$$$_____$$$$$$$$$$$$$$$_____$$$$
$$$$_____$$$$$$$$$$$$$$$_____$$$$
$$$$_____$$____$$$____$$_____$$$$
$$$$_____$______$______$_____$$$$
$$$$_____$______$______$_____$$$$
$$$$_____$______$______$_____$$$$
$$$$_____$______$______$_____$$$$
$$$$_____$____$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
$$$$_____$___$$_____________$$$$$
$$$$_____$__$$_______________$$$$
$$$$______$$$_________________$$$
$$$$__________$$_______________$$
$$$$____________$$_____________$$
$$$$_____________$$___________$$$
$$$$______________$___________$$$
$$$$_______________$__________$$$
$$$$_______________$_________$$$$
$$$$$_______________________$$$$$
$$$$$$_____________________$$$$$$
$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
$$$$_____$$$$$$$$$$$$$$$_____$$$$
$$$$_____$$$$$$$$$$$$$$$_____$$$$
$$$$_____$$$$$$$$$$$$$$$_____$$$$
$$$$_____$$$$$$$$$$$$$$$_____$$$$
$$$$_____$$$$$$$$$$$$$$$_____$$$$
$$$$_____$$$$$$$$$$$$$$$_____$$$$
$$$$_____$$____$$$____$$_____$$$$
$$$$_____$______$______$_____$$$$
$$$$_____$______$______$_____$$$$
$$$$_____$______$______$_____$$$$
$$$$_____$______$______$_____$$$$
$$$$_____$____$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
$$$$_____$___$$_____________$$$$$
$$$$_____$__$$_______________$$$$
$$$$______$$$_________________$$$
$$$$__________$$_______________$$
$$$$____________$$_____________$$
$$$$_____________$$___________$$$
$$$$______________$___________$$$
$$$$_______________$__________$$$
$$$$_______________$_________$$$$
$$$$$_______________________$$$$$
$$$$$$_____________________$$$$$$
$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$
Koncert + klipforgatás !!!
Mindenkinek, aki benne akar lenni az év egyik utolsó legnagyobb partijában!!! A DUST koncertezik 27-én, péntek este, Nyíregyházán a Pódium Caféban, a Luther ház mellett, ami már önmagában is párti a javából, de videoklip-felvétel is lesz, úgyhogy gyertek hőzöngeni ezerrel!!! A belépő 600 pénz, amit persze LE LEHET INNI!!! Üdv: Dust
Hogy is...
A folyt. köv. arra értendő, hogy akkor fogom folytatni a 23-i események leírását, ha egyeztettem a zenekarral, mit és milyen részletességgel írhatok. Nem mindenki olyan lelkes, vagy épp elkeseredett, vagy mittomén... mint a másik... Kálmi
2006-10-25
Mindez még aznap történt, amikor utoljára írtam Nektek...
*Nem csodálkoznék, ha Európa rajtunk röhögne. Olyan emberek tartanak megemlékezést ’56-ról, olyan népek vezetői és képviselői, akik annak idején le sem szarták, élnek-e vagy halnak a magyarok. Nem tudom elhinni róluk, hogy ez volt ideutazásuk egyetlen célja, de hogy mi egyéb lehetett, abba nem tudok belegondolni, anélkül, hogy magam előtt ne tűnjek paranoiásnak. Ráadásul ők elmehettek koszorúzni, megemlékezést tartani, míg a magyarokat gumilövedékkel, vízágyúval, könnygázzal, és a 120 féleképp használható gumibottal kergették el a belvárosból, függetlenül attól, hogy épp mit keresett ott, ünnepelni ment, tüntetni, vagy sörözni egyet, vagy üzletitárgyalni, vagy a barátnőjét kísérte haza.
* Nem csodálkoznék, ha Európa rajtunk röhögne, már csak azért is mert a mi demokratikus kormányunk és liberális szövetségese agresszív kisebbségről, vandalizmusról, huligánkodásról beszél, miközben a névtelen és arctalan, talpig páncélba öltözött gyáva pribékek válogatás nélkül vertek végig mindenkin, aki csak az útjukba akadt, legyen az molotovot dobáló “echte” huligán, vagy kötöttpulcsis egyetemista lány. Nem hiszem, hogy ilyen alapvető különbség felismerhetetlen egy plexi-álarc mögül, és ha nem is tanítják a rohamrendőr képzés során, hogy ismerjünk fel egy huligánt, hogyan különböztessük meg a bevásárlószatyros nénit az arab terroristától, az esküvői menetet a lincselő tömegtől, ennyit feltételezhetően tudhattak volna ezek a gazemberek. Hogy miért tették mégis? Ha hülye lennék, elhinném, hogy parancsra tették. Nem. Azért tették, mert megtehették. Szinte előttem van a parancsnokuk arca (valószínűleg sárga és hiányos fogazatú, és persze tömött Sztálin-bajuszos): “Ez a ti estétek, fiaim! Mindent bele, szégyenbe ne maradjatok, mint a múltkor!” És ez a pár szó elég is lehetett. Ha így volt. De persze lehet, hogy parancsra tették.
Miért mondom el mindezt? Az egyik legdurvább eset a szemünk láttára történt. Nem írom le a kocsma nevét, a Blahán van, ott ültünk, ittuk a söreinket. Mivel mi az Angyalföldön lakunk, barátaink a Ferencvárosban, kézenfekvőnek tűnt, hogy ide beszéljük meg a találkát. Mikor ide érkeztünk, már tömeg volt, TV-stáb, miazmás. Megálltunk bámészkodni, de a távoli pufogáson, meg az enyhén csípős levegőn kívül semmit nem lehetett érzékelni a történésekből. Beültünk a kocsma terasz részére, ahol utcán is voltunk, meg nem is, onnan figyeltük az eseményeket.
Egyszer csak egy hölgyismerősünk fordul be a sarkon, rohan lélekszakadva az Astoria irányából, (lábán, mint elmondta, könnygáz-gránát ütötte seb), és mondja, hogy itt vannak a rendőrök. Akkor kapcsoltak a csaposlányok is, mindenkit betereltek a kocsma belső részébe, akit az utcán, a teraszon találtak. Ott lézengett két bámészkodó 10-12 éves forma kissrác is, akik vagy elhagyták a szüleiket, vagy megszöktek otthonról, igazi rohamrendőrt látni. Miután mindenki bejött az utcáról, megnyugodtak az amúgy sem viharos kedélyek, a benti hangulat a normális pulzusszámra esett vissza, kiskosztümös, oldaltáskás Szex-és-Nyujork imitáció-lányok, magunkfajta farmeres-inges formák, egyetemisták, stb. Meg a két kis mandró.
Gondoltam, a nagy ijedtségre, (vagy ellen), csak megiszom egy pohár sört, de lehet, hogy korsó lesz belőle, sőt, most már biztos, hogy korsó lesz, hacsak addig be nem vezetik a pint mértékegységet, amit kétlek….. Eddig jutottam a gondolattal körülbelül, mert, ahogyan oldalra néztem, tátva maradt a szám, nem hittem el, amit, láttam, még kevésbé, ami utána történt.
A kocsma nem nagy, kb. 20 ember fér el benne olyan kényelmetlenül, de békésen, ahogyan akkor voltunk. Az utcai front kb. 4 méter széles, és üvegezett, pult is van, mint afféle kínai kajáldáknak, ahol a járókelők a vendégek tányérjába sandíthatnak az üvegen át.
A kirakatüveg előttünk megtelt sisakokkal, plexipajzsokkal, gumibotokkal. Az utolsó gondolatom, az volt, hogy itt biztonságban vagyunk tőlük, megvárjuk, hogy elmenjenek, aztán megpróbálunk nem találkozni velük, míg hazaérünk. Naiv gondolat volt, a végére sem értem, berobbant az üveg, két, határozott, gumibotot tartó kezet láttam. Épp előre akartam lépni (reménytelenül, mivel tömeg volt, és én hátul álltam a pultnál), hogy megnézzem nem lett-e baja a kissrácoknak, mert valahol ott keringtek a látóterem szélén, veszélyesen közel az ajtóhoz, amikor sűrű, fehér gáz áradt be a kitört üveg helyén, és hirtelen tudtam, hogy a Zemplénben szeretnék lenni, valahol a Nagy-Milic környékén, de egy Balaton-felvidéki borkatakomba is megtenné. Egye fene, kiegyeztem volna egy görög vendéglővel is, mondjuk Új-Zélandon.
A sikoltozás azonnal megkezdődött, és hirtelen enyhe undort és szánalmat éreztem azok iránt, akik túl sok, (vagy túl kevés) katasztrófafilmet néznek. Az első gondolatom a menekülés volt, de eszembe jutott, miért is indultam el eredetileg, azonban a kispulyákat sehol sem láttam. A füsttől csak a mellettem lévő, melírozott hajú, huszonéves Barbie-t érzékelhettem, ez nem volt nehéz, mert torkaszakadtából visította valakinek a nevét, és még idejében kaptam el, mert belerohant volna a második gázfelhőbe is, amit ránk fújtak.
A hónom alá csaptam, és berántottam magammal a raktárba, ahová a többiek is igyekeztek, a csaposlányok útmutatásával. Kapaszkodott, mint a fuldokló (valószínűleg úgy is érezte magát), és folyamatosan magyarázni kezdte, hogy ki kell mennie oda, mert ott van valaki, aki ott van kint, és ki kell mennie…
Nem tudtam van-e vészkijárat, és azt sem, hogy van-e elegendő hely odabenn cirka húsz embernek, mivel a külső részben sem nagyon lehetett azelőtt mozdulni, inkább nem vártam meg míg kiderül. Én álltam leghátul a menekülő tömegben, és úgy döntöttem, ilyenkor a váratlan megoldások egészségesebbek (én nézek katasztrófafilmeket :-) . Amúgy sem volt helyem bemenni a raktárba, vécébe, félig kinn álltam a könnygáz sújtotta kocsmahelyiségben, így azt mondtam a még mindig belém csimpaszkodó bébinek:
-Te, figyelj, én megnézem neked. De ígérd meg, hogy bemész oda a többiekkel. Oké, öreglány?
Bólogatott, de ezt már inkább csak éreztem, mint láttam, mert úgy éreztem, megfőztek szójában, és nemsokára feltálalnak citrommal a pofámban a’la carte. Megcéloztam az ajtót és kiugrottam az utcára… (folyt. köv.)
Kálmi
* Nem csodálkoznék, ha Európa rajtunk röhögne, már csak azért is mert a mi demokratikus kormányunk és liberális szövetségese agresszív kisebbségről, vandalizmusról, huligánkodásról beszél, miközben a névtelen és arctalan, talpig páncélba öltözött gyáva pribékek válogatás nélkül vertek végig mindenkin, aki csak az útjukba akadt, legyen az molotovot dobáló “echte” huligán, vagy kötöttpulcsis egyetemista lány. Nem hiszem, hogy ilyen alapvető különbség felismerhetetlen egy plexi-álarc mögül, és ha nem is tanítják a rohamrendőr képzés során, hogy ismerjünk fel egy huligánt, hogyan különböztessük meg a bevásárlószatyros nénit az arab terroristától, az esküvői menetet a lincselő tömegtől, ennyit feltételezhetően tudhattak volna ezek a gazemberek. Hogy miért tették mégis? Ha hülye lennék, elhinném, hogy parancsra tették. Nem. Azért tették, mert megtehették. Szinte előttem van a parancsnokuk arca (valószínűleg sárga és hiányos fogazatú, és persze tömött Sztálin-bajuszos): “Ez a ti estétek, fiaim! Mindent bele, szégyenbe ne maradjatok, mint a múltkor!” És ez a pár szó elég is lehetett. Ha így volt. De persze lehet, hogy parancsra tették.
Miért mondom el mindezt? Az egyik legdurvább eset a szemünk láttára történt. Nem írom le a kocsma nevét, a Blahán van, ott ültünk, ittuk a söreinket. Mivel mi az Angyalföldön lakunk, barátaink a Ferencvárosban, kézenfekvőnek tűnt, hogy ide beszéljük meg a találkát. Mikor ide érkeztünk, már tömeg volt, TV-stáb, miazmás. Megálltunk bámészkodni, de a távoli pufogáson, meg az enyhén csípős levegőn kívül semmit nem lehetett érzékelni a történésekből. Beültünk a kocsma terasz részére, ahol utcán is voltunk, meg nem is, onnan figyeltük az eseményeket.
Egyszer csak egy hölgyismerősünk fordul be a sarkon, rohan lélekszakadva az Astoria irányából, (lábán, mint elmondta, könnygáz-gránát ütötte seb), és mondja, hogy itt vannak a rendőrök. Akkor kapcsoltak a csaposlányok is, mindenkit betereltek a kocsma belső részébe, akit az utcán, a teraszon találtak. Ott lézengett két bámészkodó 10-12 éves forma kissrác is, akik vagy elhagyták a szüleiket, vagy megszöktek otthonról, igazi rohamrendőrt látni. Miután mindenki bejött az utcáról, megnyugodtak az amúgy sem viharos kedélyek, a benti hangulat a normális pulzusszámra esett vissza, kiskosztümös, oldaltáskás Szex-és-Nyujork imitáció-lányok, magunkfajta farmeres-inges formák, egyetemisták, stb. Meg a két kis mandró.
Gondoltam, a nagy ijedtségre, (vagy ellen), csak megiszom egy pohár sört, de lehet, hogy korsó lesz belőle, sőt, most már biztos, hogy korsó lesz, hacsak addig be nem vezetik a pint mértékegységet, amit kétlek….. Eddig jutottam a gondolattal körülbelül, mert, ahogyan oldalra néztem, tátva maradt a szám, nem hittem el, amit, láttam, még kevésbé, ami utána történt.
A kocsma nem nagy, kb. 20 ember fér el benne olyan kényelmetlenül, de békésen, ahogyan akkor voltunk. Az utcai front kb. 4 méter széles, és üvegezett, pult is van, mint afféle kínai kajáldáknak, ahol a járókelők a vendégek tányérjába sandíthatnak az üvegen át.
A kirakatüveg előttünk megtelt sisakokkal, plexipajzsokkal, gumibotokkal. Az utolsó gondolatom, az volt, hogy itt biztonságban vagyunk tőlük, megvárjuk, hogy elmenjenek, aztán megpróbálunk nem találkozni velük, míg hazaérünk. Naiv gondolat volt, a végére sem értem, berobbant az üveg, két, határozott, gumibotot tartó kezet láttam. Épp előre akartam lépni (reménytelenül, mivel tömeg volt, és én hátul álltam a pultnál), hogy megnézzem nem lett-e baja a kissrácoknak, mert valahol ott keringtek a látóterem szélén, veszélyesen közel az ajtóhoz, amikor sűrű, fehér gáz áradt be a kitört üveg helyén, és hirtelen tudtam, hogy a Zemplénben szeretnék lenni, valahol a Nagy-Milic környékén, de egy Balaton-felvidéki borkatakomba is megtenné. Egye fene, kiegyeztem volna egy görög vendéglővel is, mondjuk Új-Zélandon.
A sikoltozás azonnal megkezdődött, és hirtelen enyhe undort és szánalmat éreztem azok iránt, akik túl sok, (vagy túl kevés) katasztrófafilmet néznek. Az első gondolatom a menekülés volt, de eszembe jutott, miért is indultam el eredetileg, azonban a kispulyákat sehol sem láttam. A füsttől csak a mellettem lévő, melírozott hajú, huszonéves Barbie-t érzékelhettem, ez nem volt nehéz, mert torkaszakadtából visította valakinek a nevét, és még idejében kaptam el, mert belerohant volna a második gázfelhőbe is, amit ránk fújtak.
A hónom alá csaptam, és berántottam magammal a raktárba, ahová a többiek is igyekeztek, a csaposlányok útmutatásával. Kapaszkodott, mint a fuldokló (valószínűleg úgy is érezte magát), és folyamatosan magyarázni kezdte, hogy ki kell mennie oda, mert ott van valaki, aki ott van kint, és ki kell mennie…
Nem tudtam van-e vészkijárat, és azt sem, hogy van-e elegendő hely odabenn cirka húsz embernek, mivel a külső részben sem nagyon lehetett azelőtt mozdulni, inkább nem vártam meg míg kiderül. Én álltam leghátul a menekülő tömegben, és úgy döntöttem, ilyenkor a váratlan megoldások egészségesebbek (én nézek katasztrófafilmeket :-) . Amúgy sem volt helyem bemenni a raktárba, vécébe, félig kinn álltam a könnygáz sújtotta kocsmahelyiségben, így azt mondtam a még mindig belém csimpaszkodó bébinek:
-Te, figyelj, én megnézem neked. De ígérd meg, hogy bemész oda a többiekkel. Oké, öreglány?
Bólogatott, de ezt már inkább csak éreztem, mint láttam, mert úgy éreztem, megfőztek szójában, és nemsokára feltálalnak citrommal a pofámban a’la carte. Megcéloztam az ajtót és kiugrottam az utcára… (folyt. köv.)
Kálmi
2006-10-23
Szavazás!!!
Hála Nektek feleim, rajongóink és barátaink, a DUST -"Legyen egy jó napod!" c. száma a VivaTv CocaCola Soundwave listáján a 10. helyig jutott 2 héttel a felkerülése után!!! Innen már muszáj lesz a csúcsra jutni, úgyhogy kérek minden Dust ismerõst, szavazzatok tovább, hadd legyen minél magasabban, minél sokábbig :-)))))
2006-10-20
Mai napi idézetünk
"Nem a pörgő kerekeid vagyok,
Én vagyok az országút
Nem a repülő szőnyeged vagyok,
Én vagyok az égbolt...
Nem a süvítő szél vagyok,
Én vagyok a villám
Nem az őszi hold vagyok,
Én vagyok az éjszaka... "
Audioslave: Én vagyok az országút
Én vagyok az országút
Nem a repülő szőnyeged vagyok,
Én vagyok az égbolt...
Nem a süvítő szél vagyok,
Én vagyok a villám
Nem az őszi hold vagyok,
Én vagyok az éjszaka... "
Audioslave: Én vagyok az országút
2006-10-19
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
